Szívhez szóló ajándékozás

A kollégiumban egyik kedves nevelőnkkel(aki a barátunk is egyben) és barátnőimmel hetekkel "ajándékozási akciónk" előtt elhatároztuk, hogy csak mi 5-en veszünk egymásnak ajándékot, méghozzá úgy, hogy egyikünk se tudja ki-kinek kedveskedik. Kis cetlikre ráírtuk nevünket, és húztunk...Megbeszéltük, hogy kb. 500-1000Ft-ot áldozunk az ajándékokra. Az egyik lánynak kipattant a fejéből, hogy mi lenne ha egy versikével jellemeznénk azt az embert akit húztunk, és majd azon az estén kiállunk egyenként és felolvassuk a "művünket" (kis túlzással) :-),  abból kitaláljuk, hogy kinek is szól a vers és az ajándék. Eljött hát az ajándékozás napja, amit már annyira vártunk. A becsomagolt ajándékokat már a nap elején kitettük a szobánk "karácsonyfája" alá, hogy még izgalmasabb legyen a várakozás. :) Mindenki lázasan készülődött...írta a kis versét. Eljött hát a délután 4 óra. Előkészítettük a szobánkat...leraktunk a földre a fenyő köré egy-két takarót, sütiket, perecet, üdítőt...és elkezdtük a "szartartást". Nagyon hangulatos volt az egész..égtek a gyertyák, a fényfüzérek, és ami a legfontosabb együtt voltunk..és azt kell mondjam, hogy a versike nagyobb ajándék volt számomra, mint a nyaklánc és a fülbevaló amiket a vers mellé kaptam.

Gondoltam, azért osztom meg veletek ezt a kis történetet, hogy ti is ötletet meríthessetek belőle. Akár a családdal, vagy a barátaitokkal megcsinálhatják ugyanezt, vagy hasonlót. Higgyétek el, hogy a kis versike sokkal jobban megfűszerezi az ajándékozás pillanatát, és személyesebbé is teszi azt. Nem kell költőnek lenni, nem kell remekműveket költeni, csak ami belőled jön. :-) 

Sok sikert hozzá!